2011. július 11-én reggel, 9 óra tájt elindultunk Nagyölvedről Magyarország egy kis falujába, Kötegyánba, ahonnan fafaragók érkeznek
hozzánk minden évben.
Amikor délután megérkeztünk, a vendéglátóink - a helyi református lelkész családjával, gondnokával, presbiterével és pár fiatallal együtt -
hatalmas vendégszeretettel fogadtak minket. Két napot töltöttünk el ott. Az első nap ismerkedtünk, beszélgettünk, szórakoztunk. A második
napon elvittek minket a gyulai gyógyfürdőbe, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Gyönyörű a hely, sok medencével, fákkal és olyan
dolgokkal, amelyek a kikapcsolódáshoz elengedhetetlenek. A fürdő után megtekintettük a hatalmas gyulai várat, ami állítólag
az egyetlen olyan megmaradt vár Magyarországon, melyet a törökök sem elfoglalni, sem lerombolni nem tudtak. Aznap késő délután még
elvittek minket egy kis körútra, amikor is megmutatták falucskájuk látványosságait és az ökoparkot. Este pedig sütögettünk, játszottunk és
élveztük egymás társaságát.
Másnap reggel, azaz szerdán, elbúcsúztunk tőlük és folytattuk utunkat Erdélybe. Sajnos Románia nagy részén
nagy a szegénység, de úgy vettem észre számukra az volt a lényeg, hogy boldogok. Első állomásunk Körösfő volt. Ott fogadott minket a falu
alpolgármestere, egyben az ottani Rákóczi Szövetség elnöke. Megmutatta templomukat és az ott élő Vasvári Pál otthonát. Ezután elindultunk
szálláshelyünkre Zsobokra. Ott is nagyon kedvesek voltak a vendéglátóink és mindig mindent megtettek azért, hogy a kedvünkben járjanak.
Másnap reggel ellátogattunk a szomszéd faluba, Sztánára, ahol az ottani tiszteletes megmutatta templomukat. Ezután két órás túra
következett tele látnivalókkal, többek között láthattuk Kós Károly Bagolyvárát. Utána még elmentünk Csucsára, hol megtekintettük a
kastélyt, melyben Ady Endre és felesége, Csinszka élt. E napon több kalotaszegi templomot látogattunk meg, melyek szépek és igazán
különlegesek voltak.
A bánffyhunyadi templom megtekintése után elmentünk a Kőrös folyóhoz. Lógattuk a lábunkat, pancsoltunk, jókat
nevettünk és szórakoztunk.
Másnap reggel elindultunk Kolozsvárra, ami régen magyarlakta terület volt, ma már jó ha a lakosság egy negyede
magyar. Először ellátogattunk arra a teológiára, ahol a mi kedves tiszteletes nőnk tanult. Utána megnéztük a Farkas utcai Szent – Mihály
Ferences -templomot és Mátyás szülőházát. Délután elmentünk a parkba, ahol vizibicikliztünk, sétáltunk, fagyiztunk és egy óriási dombról,
a Fellegvárról pedig láthattuk egész Kolozsvárt. A nap végén még egyszer ellátogattunk Körösfőre, ahol kézműves tárgyakat tudtunk
vásárolni. E kimerítő nap után persze azért még annyi erőnk maradt, hogy megnéztük a zsoboki templomot, iskolát és a gyülekezet
árvaházát. Este jól esett a pihenés, de természetesen akkor sem maradhatott el a beszélgetés és szórakozás.
Szombaton korán reggel elbúcsúztunk és elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk Debrecenben egy kicsit körülnézni. A hazaút hosszú
volt, de mint ahogy odafelé, úgy visszafelé is nagyon jól szórakoztunk az autóban.
Kirándulásunk egyik napján sem maradhatott el Isten Igéje, hiszen minden nap találtunk időt az elcsendesedésre is, hol reggel, hol este
hol útközben. Kértük az Úr áldását egész hétre és hálát adtunk az Ő gondoskodásáért.
Számomra ez egy felejthetetlen kirándulás volt, és úgy vélem a többiek számára is. Nagyon hálásak vagyunk a mi tiszteletes nőnknek, hogy
elvitt minket, vigyázott ránk és megmutatott sok új dolgot és helyet nekünk. Nagyon remélem, hogy a közeljövőben lesz még ilyen alkalom,
amikor így együtt tudunk lenni.
Szalma Barbara - Nagyölved