Történelem

Forrás: Sz. Kiss Károly: Monográfiai vázlatok a Barsi református esperesség múltja és jelenéből
         A tol. edict. előtt az ürményi tractushoz tartozott mint anyaegyház, Kéty filiája levén neki. Ezt megelőzőleg csak annyit tudunk róla, hogy a XVII-dik század első felében már háborgatva lőn nyugalma Pázmány gazdatisztjei által; s a XVIII. Században a többi prim. Helyekkel egyszerre, 1711-ben koboztatzék le. A kurali plebánosok felügyelete alatt volt 80 éven felül, mel hosszú idő alatt különböző utak s módokon az egykor igen szépen virágzó egyház annyira megfogyott s elgyengült, hogy az 1784-diki kir. Leirat már csak maradványait lelte hajdani tekintélyének. Lakosai nagyrészt katolizáltak vagy kivándoroltak. Erős plébánia alapíttatott az elkobzott református egyház javaiból. A megmaradt hívek már nem voltak képesek azon anyagi áldozatra, melyet prédikátor és tanító tartása igényel.
         Sokáig nem tudtak ugyan megbarátkozni helyzetükkel azon reményben, hogy rövid időn rendezhetik viszonyaikat akként, hogy prédikátort híhassanak: egyelőre függő helyzetben maradtak s a törvény korlátai közt csak annyit tőnek, hogy az eddigi komáromi esperesség kötelékeiből kilépve, a barsihoz csatlakozának egy-egy lévita vezérlete alatt önállóan.

         Ez állapotokat nem türheté a kormányzó testület s 1799-ben az egyházi látogatás szigorúan intézkedik: „E gyülekezet - u.m. - mely még magát eddig más ekklézsiához nem kapcsolta, minthogy eleitől fogva független volt, nem ismervén rendes prédikátort, és a matricula, számadó könyvek az istentiszteletek módja, egyszóval mindennemű dolgok tűrhetetlenül rendetlenek: ehhez képest, hogy már valaha vége szakadjon azon rendetlenségnek a visitáció parancsolta, hogy a királyi rendélés szerint is adfiliálódjanak.”
         Mindemellett még a következő egyházlátogatás is „mater ekklézsiának” írja, melynek praeoransa Adorján András; értvén a mater kifejezésen hihetőleg azt, hogy a praeorans fungált mint a pap, noha az egyház megye által erre fel nem jogosíttatott. - 1801-ben azonban már formaszerűleg Kétyhez csatlakozik, letiltván a praeorans minden papi funkciótól s díjlevélileg kötelezvén magukat a kétyi prédikátor javadalmazásához bizonyos díjakkal járulni.
         Jó ideig állt e viszony, közbe-közbe (1829 és 1838) azon óhaj nyilvánításával, hogy ohajtana önálló anyaegyház lenni; de mely sokáig táplált reményének teljesítésére addig kellte várnia, míg erre nézve minden tényezők szerencsésen összetalálkozhatának. Ez idő 1841 vala. Legelső lelkészül Boriból hívá meg.